Povinné
zverejňovanie
 
Užitočné
informácie
Pondelok 07:30 - 12.30 : 13.00 - 15:30
Utorok 07:30 - 12.30 : 13.00 - 17:15
Streda nestránkový deň
Štvrtok 07:30 - 12.30 : 13.00 - 15:30
Piatok 07:30 - 13.00

Kultúra | PAMÄŤ na SKLE - projekt objavu, záchrany a prezentácie

V záhrade bývalého františkánskeho kláštora sa nachádzajú zvyšky románskeho kostola. Kostol nepochybne postavili v 13., najneskôr v 14. storočí, avšak písomné správy o ňom sa zachovali od 15. storočia. 

Tamojší farský kostol ani okolo roku 1438 nemal vežu, ale obklopoval ho cintorín. Nie je známy duchovný patrón stredovekého kostola. Katolícki farári v ňom pôsobili do druhej polovice 16. storočia. Do roku 1584 a ešte začiatkom 18. storočia v tamojšom kostole vysluhovali bohoslužby evanjelický reformovaní kazatelia. Počas neskoršej protireformácie kalvínska farnosť zanikla. 

Od roku 1637 do roku 1705 v Rade pôsobili františkáni, ktorí mali v dedine kláštor. 

Kultúra

Kultúra
Kultúra
Kultúra
Kultúra
Kultúra
Kultúra
Kultúra
Kultúra

PAMÄŤ na SKLE - projekt objavu, záchrany a prezentácie

Béla Petrik (1888–1971) – fascinujúci farár fotograf a kultúrne dedičstvo Medzibodrožia

V obci Malé Trakany na Zemplíne sa 29. apríla 1888 narodil Béla Petrik (slov. Vojtech) v maďarskej gazdovskej rodine. Jeho strýko Albert Petrik (1876–1916), známy historik architektúry, pamiatkár a fotograf pamiatok Uhorska zrejme podnietil a nasmeroval záujem o fotografovanie u mladého Bélu ako gymnazistu v Sátoraljaújhely, a neskôr bohoslovca v košickom kňazskom seminári. Svojim  fotoaparátom značky „Koilos“ v rokoch 1906 – 1938 zvečňoval a na 406 sklenených želatinových negatívoch (9x12cm) či v 600-stranovej farskej kronike nám zachoval najčastejšie autoportréty, významných a blízkych ľudí, rodinu, udalosti a pamiatky s krajinou svojich pôsobísk. V Košiciach bol Petrik v r. 1911 vysvätený za katolíckeho kňaza, a pôsobil ako kňaz či učiteľ náboženstva vo Veľkom Kamenci, Sárospataku, v Košiciach, a od roku 1920 napokon vo farnosti v obci Rad (okr. Trebišov) nasledujúcich takmer 40 rokov. Bol zároveň biskupským radcom, notárom dištriktu, v obecných voľbách kandidátom za Krajinskú kresťansko-socialistickú stranu. Po vojne v rokoch 1945 – 1946 v dôsledku Benešových dekrétov strávil opakovane niekoľko mesiacov vo väzení v Kráľovskom Chlmci a v Košiciach, odsúdený na zhabanie majetku a stratu občianskych práv na 10 rokov. Patrí medzi kňazov – mučeníkov, trpiacich v časoch neslobody. V roku 1957 sa skončilo jeho pôsobenie v Rade, a na dôchodku v Malých Trakanoch zomiera 23. júna 1971. Dodnes žije jeho bližšia i vzdialenejšia rodina, a časť jeho pozostalosti spravuje súčasná Rímskokatolícka farnosť v obci Rad. 

Obec Rad sa nachádza v mnohonárodnostnom a mnohoreligióznom prostredí južnej časti Východoslovenskej nížiny na trase Košice – Kráľovský Chlmec, severne od obce Svätá Mária. Jej kataster tvorí rovina obkolesená mŕtvym ramenom Tice. V roku 1637 tu zriadil Juraj Melič de Priber na svojich majetkoch v obci v rámci františkánskej rekatolizačnej misie kláštor bratov minoritov. V obci pôsobili s prestávkami do roku 1818. V rokoch 2009 – 2013 sa na podnet otca Rolanda Bööra vykonával severne od objektu fary archeologický výskum, ktorý odkryl zvyšky kláštorného kostola a 14 hrobov, kde pri niektorých z nich súdnolekárska expertíza identifikovala aj stopy po mučení a násilnú smrť. Minoritskí mučeníci z Radu sú v procese bádateľského záujmu, a z obce sa stáva navštevované miesto, kde jednou z  významných osobností nadregionálneho významu je so svojim životom, dielom a príbehom miestny farár Béla Petrik.

Fotograf Béla Petrik rozmýšľal ako maliar a zároveň ako dokumentarista. Zachytával netradičné, niekedy až maliarske pohľady na krajinu s dômyselne komponovanými postavami ľudí, ako aj zaujímavé autoportréty či citlivé portréty so sociálnym podtextom. V jeho obrazovej pozostalosti na vyše 400 sklenených negatívoch vynikajú najmä menej inscenované vidiecke scény, obrazy chudoby a drsných životných podmienok, ale aj istej melanchólie života, spájajúcej sa najmä s motívom rieky. Dielo Bélu Petrika je hodnotné aj napriek tomu, že neohuruje veľkosťou nálezu či vycibrenejším autorským rukopisom ako známi súdobí slovenskí fotografi. Historické dedičstvo fotokronikára svojej doby v relatívne skromnom území a rozsahu totiž poskytuje bohaté svedectvo o časopriestore v oblasti Medzibodrožia, ktorý dosiaľ nebol fotograficky objavený. Navyše, petrikovský fenomén (fotografi Albert Petrik, Béla Petrik, Aranka Petriková) by si zaslúžil osobitnú kapitolu v dejinách fotografie na Slovensku. Fragmenty z nájdenej a zachránenej fotopozostalosti tvoria v hutnej skratke v individuálnom kurátorskom výbere aj jeho vôbec prvú výstavu a prvotný úvod ďalšieho bádania. Znovuobjavené fotodedičstvo farára – fotografa Bélu Petrika sa stáva jedným z najvýznamnejších a najpôsobivejších dobových obrazových a historických dokumentov nielen pre región Medzibodrožia, ale aj v  širšom stredoeurópskom kontexte. V roku 2016 sa vďaka úspešnému projektu „Pamäť na skle“ podporenému Nadačným fondom Telekom pri Nadácii Pontis v širokej spolupráci rímskokatolíckej farnosti Rad s odbornými inštitúciami (Krajský pamiatkový úrad Košice, Fakulta umení Technickej univerzity Košice, Slovenský národný archív Bratislava a.i.), s odborníkmi i dobrovoľníkmi podarilo po prvýkrat odborne preskúmať, zdokumentovať, dlhodobo zachrániť i archivovať, a zároveň širokej verejnosti prezentovať tento unikátny, aj keď krehký obrazový prameň kultúrno-historickej pamäte nás všetkých.               

                                                 Autori: Juraj Gembický, Martin Pristáš, Lena Jakubčáková, Peter Župník

„ ÜVEGRE RÓTT EMLÉKEZET “

Petrik Béla (1888 – 1971) – egy lenyűgöző fényképész lelkipásztor a Bodrogközből

REZÜMÉ

Petrik Béla („Vojtech”, szlov.) 1888. április 29-én magyar gazdálkodó családban született a zempléni Kistárkányban. Valószínűleg nagybátyja, Petrik Albert (1876 – 1916), híres építésztörténész, műemlékvédő és a magyarországi műemlékek fotósa, keltette fel a fiatal sátoraljaújhelyi gimnazista, Béla érdeklődését a fényképészet iránt, aki később teológiát tanult a szemináriumban Kassán. 406 zselatinos üvegnegatívon (9x12cm), illetve egy 600 oldalas plébániai krónikában maradtak fenn az 1906 – 1938 közötti években "Koilos" márkájú fényképezőgépével készített önarcképei, fotói jelentős és hozzá közeli emberekről, a családjáról, különböző eseményekről és tevékenységével összefüggő emlékeiről. Petriket 1911-ben  Kassán katolikus pappá szentelték, s ezután papként valamint hitoktatóként szolgált Nagykövesden, Sárospatakon, Kassán és végül 1920-tól közel 40 évig Rad község (Tőketerebes járás) plébániáján. Volt püspöki tanácsos, körzeti jegyző, a helyhatósági választásokon pedig az Országos Keresztényszocialista Párt jelöltje. A második világháború után, az 1945 – 1946-os években a Beneš-dekrétumok következtében több hónapot töltött börtönben Királyhelmecen és Kassán, ezenkívül vagyonelkobzásra ítélték, és 10 évre megfosztották a polgári jogok gyakorlásától is. Az elnyomás idején a szenvedő – mártír papok közé tartozott. Radban 1957-ben végezte be munkáját, és nyugdíjas éveit Kistárkányban töltötte egészen 1971. június 23-án bekövetkezett haláláig. Közeli és távoli családja ma is él, hagyatékának egy részét a jelenlegi radi római katolikus plébánia kezeli.

Rad község a Kelet-Szlovákiai-alföld déli részén található a Kassa – Királyhelmec útvonalon, Bodrogszentmária községtől északra. Kataszterét a Tice holtágával körülvett síkság alkotja. A község első írásos említése 1319-ből származik, a torony nélküli templomot és a temetőt 1438-ban említik először. A községben 1637-ben priberi Milith György saját birtokain a ferences rekatolizációs misszió keretében a minorita testvéreknek kolostort alapított, akik megszakításokkal egészen 1818-ig működtek a faluban. 2009 – 2013 közötti években Böör Roland plébános atya kezdeményezésére régészeti kutatásokat végeztek a plébánia épületétől északra. Feltárták a kolostortemplom maradványait és 14 sírt. Néhány emberi maradványon a törvényszéki szakértő a kínzás és az erőszakos halál jeleit azonosította. A község zarándokhelyé változik, ahol a helyi vértanuk mellett további a régió határait átlépő híres személyiségek közé tartozik Petrik Béla helybéli pap a maga életével, munkásságával és történetével.

Petrik Béla fényképész festőként és dokumentumfilmesként gondolkozott. Rögzítette a táj szokatlan, néhol akár festői látványát szellemesen komponált alakokkal együtt, emellett érdekes önarcképeket és érzékeny portrékat is ábrázolt szociális felhangokkal. A több, mint 400 üvegnegatívból álló képi hagyatékát elsősorban kevésbé megrendezett vidéki jelenetek, a szegénység és a zord életkörülményeket bemutató képek, és a folyó-motívummal összekapcsolt egyfajta melankólia jellemzik. Petrik Béla életműve annak ellenére értékes, hogy nem a felfedezés nagyságával szólal meg, és nem mutat fel kicsiszolt szerzői kézjegyet, mint a kortárs szlovák fényképészek. Kora fotókrónikásának történelmi hagyatéka viszonylag kis területen és mértékben a Bodrogköz ezidáig fényképészeti szempontból felfedzetlen térségének gazdag tanúságát nyújtja térben és időben. Sőt, a Petrik-jelenség (Petrik Albert, Petrik Béla, Petrik Aranka fényképészek) külön fejezetet érdemelne Szlovákia fotótörténetében. A talált és megmentett fényképhagyaték töredéke ebben az egyéni kurátori válogatásban először kerül kiállításra, és egyben lehetőséget nyújt a további kutatáshoz.

A lelkész – fényképész Petrik Béla újrafelfedezett fotóöröksége az egyik legjelentősebb és leglátványosabb kortárs vizuális és történelmi dokumentuma lesz nem csak a bodrogközi régiónak, hanem szélesebb közép-európai összefüggésben is. 2016-ban a Pontis Alapítvány mellett működő Telekom Alap Alapítvány támogatásával a sikeres „Üvegre rótt emlékezet“  („Pamäť na skle“) pályázatnak köszönhetően széleskörű együttműködéssel sikerült Rad község római katolikus plébániájának a szakintézményekkel (a Kassai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal, a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara, a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltár és mások), szakemberekkel és önkéntesekkel együtt szakmailag először megvizsgálni, dokumentálni, hosszú távra megmenteni, valamint archiválni, és végül a nagyközönség számára bemutatni ezt az egyedi, bár törékeny képforrásokból álló kulturális és történelmi emlékezetet.

                             Írta: Juraj Gembický, Martin Pristáš, Lena Jakubčáková, Peter Župník

Kultúra / PAMÄŤ na SKLE - projekt objavu, záchrany a prezentácie

Kultúra / PAMÄŤ na SKLE - projekt objavu, záchrany a prezentácie
Kultúra / PAMÄŤ na SKLE - projekt objavu, záchrany a prezentácie
Kultúra / PAMÄŤ na SKLE - projekt objavu, záchrany a prezentácie
Kultúra / PAMÄŤ na SKLE - projekt objavu, záchrany a prezentácie